A Kőbányai Önkormányzat november 4-én koszorúzási ünnepséget tartott a Kisfogház Emlékhelynél, ahol a kerület vezetői, önkormányzati képviselők, valamint a pártok, társadalmi szervezetek és közintézmények képviselői, illetőleg magánemberek rótták le kegyeletüket. Emlékező beszédet mondott Kovács Róbert polgármester, míg a Kóborzengő és a Tutta Forza zenekarok az esemény komoran magasztos hangulatához járultak hozzá a zene és az énekszó lélekbemarkoló eszközével.

Kovács Róbert polgármester megemlékezésében arra hívta fel figyelmünket a vereséggel megnyert győzelem kapcsán, hogy vigyük magukkal annak erejét a mindennapok során, valamint gyújtsunk egy gyertyát az 1956-os napok és a sok ezer elszánt, igaz ember tiszteletére. Beszédében többször idézett Fónay Jenő "1956. november 4." című verséből:

„Álmodtam én fényről
győzelemről
ragyogásról
a sugárzó fényben boldogságról
álmodtam még akkor is
mikor már... sejtettem a végét,

mikor még nem láttam elejét
a lánctalpas szörnyeknek...
bár hírlett már hogy jönnek... özönlenek.

Csak tudnám, miért?
Csak tudnám, mi ringatta álomba testem
Ennyire nem kábulhattam el.

Álmomban láttam egy keresztet
s nem láttam a megfeszítettet
éreztem a fájdalmat is
– talán engem feszítettek? – 
Engem vett le a keresztről anyám?
Talán díszlövéseket adnak rám?
Valami őrült hang üvöltött
s felriadva hirtelen
forró hamuba léptem meztelen lábakkal.
Gönceimet még magamra se’ rángattam
mikor a rádió!... a rádió... már
szórta szét a valót.
Fel sem fogtam... mégis
koponyámba szúrt a tövis
homlokomból kiserkent a vér
s bennem már le is bukott a Nap
a messzi horizonton
még mielőtt beért a vetés.

Rohantam én, de hiába már
hol van János bácsi, Kemál
a sok kis budai srác?
ott már meg volt az aratás...
a kövezeten fiatal hullák
a lánctalpak hangosan csörögtek
ágyúik ugattak, mint veszett kutyák
úgy hörögtek.

Itt ma újra elveszett az ország.
Barátaim! Gyújtsuk meg a gyertyát!”

A polgármester összefoglalta a forradalom leverésének tragikus eseménysorozatát, amelyben kitért a Szovjetunió által kinevezett ellenkormány tevékenységére, így arra a - Kádár János által aláírt - közleményre, amelyben a szovjet hadsereget hívják segítségül a magyar nép ellen. Megemlékezett Nagy Imre beszédéről, Bibó István miniszter felhívásáról és a Magyar Írók Szövetsége nevében kiadott segélykéréséről: "Itt a Magyar Írók Szövetsége! A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet vezetőihez fordulunk segítségért. Kevés az idő! A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon! Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!"

Kovács Róbert kiemelte, hogy Kőbánya volt az ellenállás egyik legerősebb helyszíne, majd kitért a 24 éves jászkiséri Silye Sámuel történetére, aki a Csajkovszkij parkban állította fel légvédelmi ütegét, és vette fel a harcot csapatával a szovjetek ellen. A sorkatonaként a fővárosban szolgálatot teljesítő Silye megsebesült az egyenlőtlen küzdelemben. Hiába tért haza, nősült meg és dolgozott, 1959-ban letartóztatták, majd a Budapesti Katonai Bíróság halálra ítélte. Az ítéletet a Kozma utcai börtönben hajtották végre.

A polgármester Silye Sámuel tragikus példájáról elmondta, hogy emléke előtt az egész világ fejet hajt, hiszen ő és a többi hős visszafordíthatatlanul változtatták meg nemcsak Magyarországot, hanem az egész világot. Az 1956-os forradalom, a magyar nép, a kőbányai és a Pongrác telepi hősök új utat mutattak a világnak, és egyben sebet ejtettek a kommunizmus birodalmán. Kovács Róbert kiemelte a hit erejét, amely nélkül nincsenek sem hősök, sem megújulás. Meggyőződése, hogy a Kisfogház Emlékhely ezeket az értékeket sugározza magából.

Emlékeztetett arra, hogy a Kisfogház falai között több százan töltötték utolsó óráikat, akiknek a testét igen, de a lelküket nemhogy eltiporni, de még csak megtörni sem lehetett. Itt végezték ki - többek között - Nagy Imrét, Maléter Pált, Szabó Jánost, Angyal Istvánt és Iván Kovács Lászlót. Elmondta, hogy több mint 30 évnek kellett eltelnie, hogy a forradalom méltó helyére kerüljön, és hogy el lehessen végre mondani az igazságot. 56 hőseinek áldozata nem volt hiábavaló, emlékükből erőt és bátorságot kell merítenünk. Szavait végül azzal a megállapítással zárta, miszerint az igazságos forradalmak midig győznek, még akkor is, ha leverik azokat, hiszen megváltoztatják a jövőt.

A megemlékezés koszorúzással zárult. Az önkormányzat vezetői, a Fidesz kőbányai szervezete és a Kőbányai Német Önkormányzat helyezte el koszorúit a Kisfogház bejárata melletti emléktáblánál. A megjelentek ezt követően megtekintették az emlékhelyet, ahol a cellák, a siralomház és a vesztőhely berendezése és kialakítása révén mindenki testközelből tapasztalhatta meg azt a nyomasztó közeget, amelyeben utolsó napjaikat töltötték a halálraítéltek.

A megemlékezés biztonságáról a Kőbányai Wolf Polgárőrség gondoskodott.