A Törekvés Táncegyüttes több csoportja a Solymár és Soroksár Táncegyüttessel közösen adott műsort Manninger Miklós emlékére a Művészetek Palotájában május 9-én. Manninger Miklós tánctanár és koreográfus 1961-től vezette a X. kerületben működő Törekvés Táncegyüttest, melynek alapítója volt és amely 1968-ban elnyerte a Ki Mit Tud? fődíját és 1983-ban a franciaországi Remiremonti Fesztivál fesztiváldíját. Az 1960-as évek végén kezdte el a magyarországi néptánckincs gyűjtését és feldolgozását. Tanórák keretében több budapesti iskolában oktatott néptáncot. Koreográfusként és tánctanárként segítette többek között a Solymári, Soroksári, Tatabánya-Alsógallai és Csepeli Ifjúsági Tánccsoportokat. Munkásságát a szakma és a közösségek is számos díjjal ismerték el: Budapestért díj, nívódíj, kiváló népművelő, MSZOSZ Művészeti Díj (1996), Ehrennadel in Gold für das Ungarndeutschtum – Arany Dísztű a Magyarországi Németekért (2003), Soroksárért Érdemérem, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2010), Soroksár Nemzetiségi Díja (2013), Német Nemzetiségi Díj Solymár (2013). Manninger Miklós számtalan táncost oktatott, munkássága felbecsülhetetlen értékű, amely örökre gazdagítja Magyarország tánckultúrát és a színpadon tovább él.
Törekvés Táncegyüttes búcsúbeszéde
Manninger Miklós halálának híre sokkolta az együttest. Miklós, mindenki Mikije több mint 50 éven keresztül vezette az Európa-szerte híres, Törekvés Táncegyüttest. Munkásságával nem csak a német, hanem a magyar néptánc hagyományt is ápolta, gazdagította.
Minden tagot szinte a családtagjának tekintett, akiket nagy szeretettel és türelemmel vezetett be a tánc világába, művészetébe. Eredményes munkásságát számtalan hazai és nemzetközi siker és elismerés bizonyítja. Hiánya elkísér minket az elkövetkezendő időben. Személye pótolhatatlan.
Ezt mondanánk róla, ha hivatalosan búcsúztatnánk.
De ha nem csak, mint kiváló szakembert nézzük, hanem mint családtagot, a Törekvés Táncegyüttes nagy családjának tagját, akkor egy olyan kedves embert, családfőt látunk magunk előtt, aki egyszeri volt és megismételetlen, mondhatjuk úgy is nagy betűs, EMBER. Ismerve őt, biztosan tiltakozna ez ellen, hiszen legendásan szerény volt, - egyébiránt - ez is a nagy emberek sajátja. Tele volt ötlettel, energiával, és az ő rá jellemző szakmai alázattal. Olyan kisugárzása volt, hogy egy perc alatt mindenki a barátjának érezte magát, az óvodásoktól a legidősebbekig.
Szellemisége – bár biztosan ez ellen is tiltakozna, és a gyakran emlegetett Tanú című filmből idézné, a szocialista szellem vasútját, majd jó nevetnénk – szóval szellemisége, abroncsként fogta össze a Törekvés Táncegyüttes hét csoportját. Azt a hét csoportot, mely abból a közösségépítő és szerető gondolkodásból fakadt, melyet képviselt. Talán, a Törekvés Táncegyüttes 50. évfordulóján hangzott el az, hogy a 60-as évek elején, amikor megalakult az együttes nem sejtették még, hogy egy csodálatosan szép egészséges és erős „fává” erősödik az évtizedek folyamán, ahol a törzset az alapítók, az ágakat a csoportok, és a leveleket a tagok jelentik.
Ember szeretete, türelme, humora, kedvessége sokunknak hiányzik, nagyon hiányzik. Emlékéhez méltó módon generációkon keresztül megőrizzük az általa tanított táncokat, amit immár a róla elnevezett táncteremben gyakorolnak a táncosok.
És nem csak táncait őrizzük meg, hanem azt a közösségszerető gondolkodásmódot is, mellyel összefogta a közel 200 tagot. Minden év december első szombatján, közel Miklós neve napjához, össze hívjuk a Törekvés apraja-nagyját és örülünk egymásnak. Beszélgetünk, emlékezünk, és az első poharat az ő emlékére ürítjük, mert akit felidézünk, az igazából el sem távozik, velünk van, bennünk van.
Forrás: Vizi Tibor, Törekvés.hu, zentrum.hu
