II. János Pál pápa 1992-ben döntött arról, hogy a katolikus egyház február 11-én tartsa a betegek világnapját. A világnapot a pápa 22 éve azzal a szándékkal alapította, hogy a betegek, az egészségügyben dolgozók és minden jóakaratú ember számára jó alkalom legyen az imára és arra, hogy felajánlják szenvedésüket.
1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadett 14 éves francia lánynak Lourdes-ban, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. A világnap célját a pápa úgy határozta meg, hogy "Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegnek, illetve segítse elő a szenvedés megértését". A katolikus egyházfő ezen a napon minden évben üzenetet intéz a betegségben szenvedőkhöz. Üdvözlendő dolog, hogy terjed az a szokás, mely szerint egyre több templomban február 11-én csoportosan kiszolgáltatják a szentséget azoknak, akik előzőleg kérik azt.
Számos kulturális, történelmi eseménynek, szociális kategóriának, földrajzi katasztrófának és más témának van világnapja, ahogyan a betegeknek is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindössze ezen a napon kell embertársainkra, életkörülményeinkre figyelnünk, hanem azt, hogy ezen a napon kitüntetett figyelmet kell szenteljünk a világnap kérdésének. A betegek világnapját nem lehet és nem szabad egy napra korlátozni, hiszen az, aki nap, mint nap el kell viselje, tűrje, szenvedje a fájdalmat, úgy gondolom, minden nap kitüntetett figyelmet kell kapjon legalább a családtagjaitól. Azt hiszem, kissé furcsának találnánk, ha csak egyetlen napra szorítkozna a betegek iránti együttérzés, segítőkészség, emberbaráti odafigyelés. Ma a betegek világnapja van, megemlékezünk azokról, akiknek körében és akikért élik munkatársaink az életüket, hiszen az egészségügy színpadán, a különböző helyszíneken minden a betegért, a beteg körül és a beteggel történik. Ez így van rendjén, ez egy hivatás, ezt kell tenni és ezt meg is teszik szívesen, elkötelezetten, noha sokszor nehéz körülmények között, de mindig szeretettel. A mai nap, a betegek világnapja nem csupán a felépülni vágyókról, a betegségük miatt azonnali segítségre szorulókról, hanem a gyógyítókról és mindazokról is szól, akik magas szintű szakmai tudással és ennek okán felelős döntésekkel igyekeznek hatékonyan működtetni ezt az intézményt. Ezen a napon megemlékezünk munkatársainkról, akik idejük jó részét betegeink körében és azok folyamatos szolgálatában élik, elkötelezetten, hivatástudattal, szeretettel.
Ezen a napon nem csak az Egyház, hanem a kórház vezetősége is háláját és elismerését kívánja kifejezni mindazoknak, akik egész életüket annak szentelték, hogy a betegekkel foglalkozzanak. Ezúton szeretnék köszönetet mondani valamennyi orvosnak, nővérnek, ápolónak, akik nap, mint nap nem csupán magas szintű szakértelemmel, hanem szeretettel is körülveszik a másokra szoruló embert, valamint köszönjük a kórház más területein dolgozó kollégáknak, akik abban segítenek és azon dolgoznak, hogy ez a közvetlen viszony létrejöhessen. Ahogy érték a testi-lelki szenvedés, a ránk szorulók szeretete, úgy érték a feléjük irányuló szeretet és a rájuk irányuló felelős szolgálat. Nem hagyhatjuk magára a beteget, fájdalmát enyhíteni kell és még inkább meg kell mutatnunk neki, hogy szeretetben mellette vagyunk. Úgy gondolom, hogy ezzel valamennyi munkatársunk tisztában van. Kívánom, hogy a továbbiakban is szeretettel és odaadással figyeljünk a betegekre és segítsük őket gyógyulásukban.
Szeretném megköszönni orvosainknak, nővéreinknek, ápolóinknak áldozatos munkájukat, akik magas szintű szakértelmük mellett, szeretettel és emberségességgel is körülveszik a másokra szoruló embert. Felelős szolgálatuk hatalmas érték, mely leginkább az orvos és a beteg kapcsolatában követhető nyomon.
Az orvos-beteg kapcsolat az orvosi hivatás és az orvostudomány egyik központi eleme, a jó orvos-beteg kapcsolat elengedhetetlen feltétele a betegség kezelésének és a beteg gyógyulásának, valamint a magas színvonalú betegellátásnak, mely kórházunk védjegyévé vált. Az orvos-beteg kapcsolat fontos kérdése az orvosi etikának is, alapvető elemei az orvos részéről a megfelelő szakmai hozzáállás, a beteg méltóságának és jogainak tiszteletben tartása, a beteg részéről pedig a megfelelő bizalom, az együttműködő készség és mindenekelőtt a gyógyulni akarás a mielőbbi eredmény elérése érdekében.
A jó orvos-beteg kapcsolat nagy jelentőséggel bír a betegség kezelése és a mielőbbi gyógyulás szempontjából. Ehhez kölcsönös bizalomra van szükség. A betegnek meg kell bíznia orvosa szaktudásában és bizalommal meg kell osztania vele minden olyan információt, amely hozzájárul a diagnózis felállításához és a betegség gyógyításához. Az orvos hivatott jó kapcsolatot kialakítani a beteggel, magas szintű készségeivel és szaktudásával úgymond demonstrálnia, éreztetnie kell, hogy minden beteg egyenlő és fontos számára. De ez nem elég, hiszen a gyógyítás során ugyanakkor objektívnek és érzelmileg semlegesnek kell maradnia.
Ennek a kapcsolatnak a minősége mindkét fél számára fontos: minél jobb a kölcsönös bizalom, megbecsülés, a közös értékek és a betegség-egészségfelfogás terén, annál nagyobb lesz a két fél által átadott információk mennyisége és minősége. Megfelelő mennyiségű és minőségű információk birtokában hatékony diagnózishoz jutunk, amely megkönnyíti és meggyorsítja a betegség kezelését és a beteg ismereteit saját állapotáról. Egy rossz kapcsolat viszont kihathat a diagnózis pontosságára, a helyes kezelés megválasztására és előfordulhat, hogy a beteg nem tartja be az orvos előírásait és egy második orvossal konzultál vagy másik kezelőorvost választ magának. Úgy gondolom, hogy ez a kapcsolat fontos alappillére egy kórház hatékony működésének.
Ezúton szeretnék kórházunk minden betegének mielőbbi gyógyulást kívánni, munkatársaimtól pedig azt kérem, hogy a továbbiakban is a betegekkel való jó kapcsolat kialakítását, és az ő valódi érdekeiket tartsák szem előtt.
Budapest, 2015. február 9.
Tisztelettel:
Dr. Bodnár Attila főigazgató
