A Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet emléktábla avató ünnepséget rendezett Professzor Dr. Keszler Pál mellkassebész emlékére. Dr. Bodnár Attila főigazgató beszédével kezdődött Professzor Dr. Keszler Pál (1923 – 2016) emléktábla avatási ünnepsége. A Bajcsy-Zsilinszky Kórház tisztelettel adózik a XX. század második fele magyar mellkassebészetének egyik meghatározó alakja és tanítómestere emlékének.

Az ünnepélyes avatást megtisztelték jelenlétükkel az egészségügyi ágazat képviselői, a mellkassebészet, sebészet és tüdőgyógyászat prominensei, egykori tanítványok és munkatársak, családtagok és barátok. Professzor Dr. Keszler Pál a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban abban az időben újnak számító eljárások bevezetésével korszerűsítette a mellkassebészet területét.

Dr. Mészáros Zsolt főorvos, egykori munkatársa professzor úrnak, méltatta a gazdag életutat, szakmai tevékenységét. Külön kiemelte Professzor Dr. Keszler Pál magyar és nemzetközi társasági tagságait. Részt vett a Magyar Sebész Társaság – és annak később megalakult Mellkassebészeti Szekciójának -, valamint a Magyar Tüdőgyógyász Társaság vezetőségének munkájában.

A család és a barátok képviseletében professzor úr fia, Keszler András, arról az emberről emlékezett meg, akinek életpályája, emberi kvalitásai – humanizmusa és nyitottsága – példaértékűek.

Az emléktábla avató ünnepségen dr. Bodnár Attila és dr. Mészáros Zsolt leleplezték Buda István szobrász művész Professzor Dr. Keszler Pált ábrázoló domborművét, mely a Bajcsy-Zsilinszky Kórház „A” épületének félemeleti lépcsőfordulójában található.

„Ez az emléktábla szolgáljon mementóul nemzedékek számára, és emlékeztessen minden erre járót az emberre és orvosra, akinek nyomdokain haladva elkötelezettek vagyunk pácienseink gyógyításáért, életminőségük javításáért.” – zárta beszédét dr. Bodnár Attila főigazgató.

 Professzor Dr. Keszler Pál

Életútja (1926 – 2016)

Középosztálybeli családban született. Felsőfokú orvosi tanulmányait a kolozsvári (majd 1946-tól marosvásárhelyi) Bolyai Tudományegyetemen kezdte meg 1945-ben. 1947-ben átköltözött Magyarországra, és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán diplomázott 1949-ben. Anyanyelve mellett románul, angolul, németül és franciául is megtanult.
- Pályafutását az európai hírű szívsebész, Littmann Imre vezetése alatt kezdte meg a Szent János Kórház sebészeti osztályán.
- Innen 1949 őszén az egyetem III. számú Sebészeti Klinikájára, Borisz Petrovszkij professzor mellé, majd
- 1952 elején a Littmann által igazgatott Városmajor utcai Sebésztovábbképző Klinikára került. Két évvel később osztályvezető tanársegédi pozícióba nevezték ki.
- Az 1956-os forradalom után a Rubányi Pál által átvett III. számú Sebészeti Klinikán folytatta pályafutását. Sebészeti szakvizsgája letétele után tüdősebészeti osztályvezetővé nevezték ki.
- 1960-tól 1981-ig a János-kórház mellkassebészeti (utóbb traumatológiai) osztályát,
- 1981-től 1989-es nyugdíjba vonulásáig a Bajcsy-Zsilinszky Kórház sebészeti osztályát vezette. Ugyanitt 1991-ig szaktanácsadóként működött.
- 1992-től rövid ideig az Országos Traumatológiai Intézet munkáját segítette.
- 1955-ben megszerezte az orvostudomány kandidátusi, 1973-ban doktori fokozatát.

Munkássága

- Az 1950-es években jelentős szerepet játszott a modern narkózis eredményeinek magyarországi meghonosításában, elsőként végzett altatást endotracheális (légcsőbe történő) intubálás útján. A Katona Ferenccel együtt konstruált tábori altatógépéből ötven
darabot gyártottak.
- Az 1960-as évektől a mellkassebészet terén folytatott kutatásokat. Vezetői időszakában indult meg az ér- és plasztikai sebészeti ellátás a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban.
- A hazai és nemzetközi szakmai kongresszusok, vándorgyűlések rendszeres előadója volt.
- Magyar és idegen nyelvű folyóiratokban több mint százhetven közleménye, valamint hat könyvfejezete látott napvilágot a légzésfunkciós diagnosztika sebészeti jelentőségéről, a tüdőben megjelenő óriás léghólyagról (bullosus emphysema), a hörgőplasztikáról és a mellkasfali deformitások korrekciós műtéteiről.
- Részt vett a több kiadásban és nyelven megjelent Littmann-féle nagy sebészeti műtéttan megírásában.
- Ismeretterjesztő cikkeit a Természet és Társadalom, a Természet Világa és az Élet és Tudomány közölte. Visszaemlékezései a második világháború utáni magyar orvostörténet fontos forrásai.
- Tagja volt a European Journal of Cardio-thoracic Surgery és az International Trends in General Thoracic Surgery című folyóirat szerkesztőbizottságának.
Társasági tagságai
- A European Association of Cardio-thoracic Surgery és az International Society of Thoracic Surgeons alapítói közé tartozott.
- Tagjai közé választotta a torontói American College of Chest Physicians and Surgeons és a párizsi székhelyű Société française de chirurgie thoracique et cardio-vasculaire.
- Részt vett a Magyar Sebész Társaság és a Magyar Tüdőgyógyász Társaság vezetőségének tevékenységében. 1975 és 1979, majd 1987 és 1991 között
elnökölte a Magyar Sebész Társaság Mellkassebészeti Szekcióját (az 1999-ben megalakult Magyar Mellkassebész Társaság elődjét), amely 1994-ben örökös tiszteletbeli tagjává választotta.
- A Magyar Tudományos Akadémia Klinikai Műtéti Tudományos Bizottságának tagja volt.

Díjai, elismerései

- Két alkalommal is elnyerte az Orvosi Hetilap által alapított Markusovszky-díjat.
- 1974-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki.
- 1977-ben kitüntették a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Semmelweis-emlékérmével,
- 1987-ben a Magyar Sebész Társaság Balassa János-emlékérmével. Utóbbi átvételekor emlékelőadását A rekeszizom sebészetében szerzett tapasztalatok címmel tartotta meg.
- 2003-ban, nyolcvanadik születésnapja alkalmából tanítványai tudományos konferenciát szerveztek tiszteletére a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban.

Forrás: Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet