A porajmos áldozatairól 1972 óta emlékeznek meg világszerte augusztus 2-án a Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján. 1944-ben, augusztus 2-áról 3-ára virradóra több mint háromezer cigányt, főként nőket és gyermekeket gyilkoltak meg az auschwitzi haláltáborban. 

A Wikipédia enciklopédiában olvasható szószedet szerint a porajmos kifejezés magyar megfelelője a roma holokauszt. A porajmos vagy porrajmos (ejtsd: porajmosz) kifejezés a cigány nyelv egyik balkáni dialektusából származik, eredeti jelentése „elpusztítás, elnyeletés”. A porrajmos a II. világháborúban a Harmadik Birodalom által a cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatás. Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani; a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek.

A magyarországi cigányságot sújtó porajmos története sem pontosan dokumentálható, annyi bizonyos, hogy Magyarország 1944. március 19-ei német megszállását követően számos roma került először Komáromba, a Csillagerődbe majd onnan különböző koncentrációs táborokba. Különböző becslések ismertek a porajmos során elpusztult magyarországi cigányok számát tekintve: egyes feltételezések szerint 60-70 ezren, mértéktartóbb becslések alapján csak 20-30 ezren estek a genocídium áldozatául, de Karsai László történész szerint a bizonyosan koncentrációs táborba hurcolt és ott meg is halt romák száma 5 ezer körül mozog.

Újonnan érkezett cigányok a belzeci megsemmisítő táborban, a kép forrása: Wikipédia