Négy márvány asztal, több ezer holttest, több ezer emberi lélek. A mondat hátborzongató is lehetne, ha nem egy különleges kezdeményezésről adnánk hírt. A Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet főigazgatója Dr. Bodnár Attila és egy fiatal patológus négy súlyos legalább 40-50 millió éves tardosi mészkőből készült boncasztalból emlékművet álmodott. Egy helyet, ahol gyertyát gyújthatnak azok, akik az orvosok küzdelme ellenére elveszítették szeretteiket a kórházban. A négy asztalon az elmúlt évtizedekben ott feküdt szinte minden egyes elhunyt, így a márvány felület fizikai kapcsolatban volt az emberi testekkel. A főigazgató és a kórboncnok látomását Kontúr András szobrász mester keltette életre. 

Dr. Bodnár Attila főigazgató a szoboravató ünnepségen elmondta, hogy két éve felújították a kórház patológia osztályát. Akkor merült fel az ötlet, hogy a mészkőből készült boncasztalokat ne dobják ki az építési törmelékkel együtt, hanem alkossanak belőle értéket. Az elképzeléssel megkeresték Kontúr András szobrászművészt, aki térítésmentesen alkotta meg a szobrot. A főigazgató úgy véli, hogy az elhunytaknak tartoznak ezzel a emlékművel.

Dr. Rácz Gergely patológus beszédében kiemelte, hogy két évvel ezelőtt lehetőség volt az elhasználódott boncasztalok lecserélésére. Neki fájt a szíve kidobni ezeket a 40-50 millió éves mészkőből készült asztalokat, amelyek évtizedeken át szolgálták a kórházat. Minden egyes asztalon több száz elhunyt feküdt, akik fizikai kapcsolatba kerültek velük, nyomot hagytak bennük. Ezek az elgondolkodtató tömbök az ő emléküket idézik és őrzik.

Kontúr András művész olyan különleges lehetőségnek érezte a felkérést, amelynek csak alázattal és méltósággal lehetett eleget tenni, a mészkőasztalokhoz hozzányúlni. Elmondta, hogy a tömbök az életünket szimbolizáló négy állomást jelenítik meg. Az első elem az élet megfogalmazódásának kapuja, a második a születést jelképezi, a harmadikon látható arcok az idő múlását érzékeltetik, míg a negyedik tábla a testből eltávozó lelket ábrázolja.

A beszédek után Snell György római katolikus püspök megáldotta a kompozíciót, majd Dr. Bodnár Attila meggyújtotta a kegyelet gyertyáját.