A Kőbányai Önkormányzat október 6-án tartotta ünnepi megemlékezést az aradi vértanúk tiszteletére a Rákoskeresztúri új köztemető 1848-as sírhelyeinél. Az esemény ünnepi hangulatát a Szent László Általános Iskola kórusa által előadott énekek, valamint a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadkultúra Alapítvány honvéd gyalogosainak jelenléte biztosította.

Megemlékező diákok és Szent László iskola kórusa

A megemlékezésen Kovács Róbert polgármester mondott ünnepi beszédet, majd a megjelent pártok képviselői és iskolák diákjai helyezték el koszorúikat az emlékhelynél. A rendezvény végén a Szózat méltóságteljes dallama csendült fel a hősök sírhelyeinél az őszi napsütésben.

Kovács Róbert ünnepi beszédet mond, a jobb oldali képen Dr. Pap Sándor, Radványi Gábor és Weeber Tibor alpolgármesterek

Kovács Róbert polgármester megemlékezésen elmondott beszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Gyászolunk, de olyan gyász ez, amiből erőt merítünk és építkezünk: 1849. október 6-ra emlékezünk ma. Nemcsak az ezen a napon kivégzett hősökre, de mindazokra, akik akkor a polgári, független Magyarországért adták életüket, szabadságukat. Életüket adták, de adtak valami mást is, ami különösen fontos a jövő generációinak. Tanúbizonyságot tettek hitükről, becsületükről, hűségükről és összetartozásukról, ami minden nemzet, közösség számára példaadó kell, hogy legyen. Különösen most, egy négy éve újjászületett, egészen más alapokra építkező országban. Számukra az ügy, a becsületszóval és az esküvel egyesülve erősebbnek bizonyult, mint az elmúlás fenyegetése. Haláluk nem lesújt vagy megfélemlít, hanem bátorít és ösztönöz. Bizonyította, hogy az összetartozás, a közös eszme és szolgálat előrébb való saját életük mentésénél, de egyben azt is üzeni nekünk, elődeinknek és az eljövendő kor magyarjainak is, hogy az áldozatként elhullott vérből mindig új élet sarjad. 

Kedves Emlékezők!

Ezek az emberek nem született hősök voltak, mégis jelképekké váltak, a bátorság, kitartás és az adott szó szentségének szimbólumaivá. Ez az, amit üzen és tanít nekünk október 6. A gondolat, amivel Nagy Sándor József vértanú tábornok a bitófa alá ment mindannyiunk tanulsága kell, hogy legyen: ,,Rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben!” 

Nagy és távoli szavaknak tűnhetnek ezek a mai felgyorsult, elidegenedett világban, de nagyon is az életünknek szólnak. Mikor reggel felébredünk, nem mondom, hogy hőstettekre készüljünk, de ha egy-egy apró lépést teszünk, magunk és a közösség szolgálatában, már közelebb kerülünk az aradi vértanúk igazságához. Mert, ahogy Széchenyi István mondta, egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen. Ilyen alapokról, amit múltunk, történelmünk letett nekünk, építkezni kötelességünk.

A haza örök. Nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz. Nekem ez Kőbánya. Én ezzel léptem be a Bem József iskolába három évtizeddel ezelőtt, kezdtem a polgármesteri munkám négy éve. Ezt tanítottam a diákjaimnak, a gyerekeimnek, ezt igyekszem elültetni itt, Kőbányán is, minden egyes virágcseréppel, beépített téglával, kiosztott elismeréssel, vagy átadott ösztöndíjjal. Hogy megtapasztalja mindenki: ha adunk, teszünk, erőnk megsokszorozódik. Ha hűek vagyunk magunkhoz, egymáshoz, értékeinkhez, ez a hűség idővel egy nemzet közösségévé válik, amelyre építeni lehet. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hiszek benne, hogy aradi hőseink, vagy akár ’56 áldozatai arról álmodnának ma is, amiért akkor küzdöttek: egy békés, erős, gazdag Magyarországról! Az ő emlékük miatt is kötelességünk nemcsak álmodni erről, hanem tenni is mindazt, ami erőnkből telik: a legjobbat, legtöbbet kihozni Kőbányából. Ez elképzelhetetlen lenne anélkül, hogy legalább úgy higgyünk a jövőben, épp úgy, ahogy a vértanúk az igazukban. Hogy lássuk céljainkat és ezek tettekre sarkalljanak minket és környezetünket.

Azt kívánom Önöknek, magunknak, hogy mi részesei is lehessünk közös sikereinknek, alkotóerőnk eredményeinek! Folytassuk a megkezdett munkát, hogy hazánkat, otthonunkat a fejlődés útján tartsuk és értelmet adjunk a sok-sok áldozatnak! Maradjunk együtt, s haladjunk Tolsztoj gondolatai mentén: „Fogjunk össze mind, akik szeretjük a jót, és legyen zászlónk a cselekvő erény!”

A megemlékezés koszorúinak elhelyezése