A Pataky Művelődési Központban működő Kőbánya Fotóklub jelentős eredményt ért el a 2010. esztendőben. A művészeti csoport elnyerte az összes elnyerhető díjat, melyek a következők:

- 2010. II. Gyöngyösi Diaporáma Fesztivál Különdíj: Schmidt György
- 2010. 6th International Photography Exibition (Szerbia) FFS GOLD Medal
- FIAP Nemzetközi Fotópályázat Tarcsa Balázs egy alkotása
- 2010. Minősített Hazai és Nemzetközi (FIAP) fotópályázat 20 klubtag 256 elfogadott alkotása
- 2010. XXVII. MAFOSZ SZALON Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének vándorserlege, plakettje és az Oktatási és Kulturális Minisztérium díja
- 2010. Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus díja
- 2010. ÉV FOTÓMŰVÉSZETI ALKOTÓCSOPORTJA 2009-2010 eredményei alapján
- 2010-ben XXVII. MAFOSZ SZALON Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének vándorserlegét, plakettjét és az Oktatási és Kulturális Minisztérium díját kapta.

Tekintse meg a fotóklub honlapját és lenyűgöző képgalériáit, amely EZEN a linken vagy a képre kattintva érhető el!

Ez a kép is a fotóklub honlapján található!

Deák Gyula 1948. november 8-án született Kőbányán. A Wikipédia nevű internetes enciklopédia a következő módon mutatja be kerületünk zenészét: Deák Bill Gyula magyar blues-énekes. Gyakran „a magyar blueskirály” jelzővel illetik, de Bill Kapitánynak vagy egyszerűen csak Bill-nek is szokták szólítani. 1986-ban Chuck Berry-vel közösen lépett fel a Budapest Sportcsarnokban, aki így vélekedett róla: „ Ő a legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam.” 

Kattintson a képre vagy ERRE a linkre a Wikipédia szószedetének elolvasásához!

Dr. Varga Béla (1888 – 1969) egykori birkózó világbajnok, többszörös magyar bajnok, olimpiai bronzérmes emléktábláját egyházi áldással, szűk családi körben, magán kezdeményezésre avatták fel október 24-én délután Kőbányán, a Nyitra utca 4. szám alatti ház falán.

Az emléktábla állítás egybeesett Varga Béla 1910-ben szerzett világbajnoki címével, jóllehet a család és a leszármazottak sem gondoltak erre, mikor megszületett az elhatározás. Gyűjtötték a relikviákat, a tárgyi emlékeket, az újságcikkeket. Sajnos, a két világháborúban sok emlék megsemmisült, elveszett. Így is sikerült jelentős magángyűjteményt létrehozni. Dr. Varga Béla nemcsak a sportban jeleskedett. Élete hivatása a gyógyítás volt, jó néhány, ma már középkorú betege emlékezhet még a nagyszerű kőbányai orvosra.

A koszorút unokája, Radanovits Lilla helyezte el a tábla alatt, az avató beszédet leánya, dr. Ozsváth Gyuláné, sz. Varga Lilián mondta. – Az ember úgy van ezzel, hogy gyerekkorában a családi beszélgetések alapján felépít egy képet a szüleiről. Mikor idősebb lesz, ezek a képek kicsit megváltoznak. Mert az édesapa olyan világba született, olyan családba született, olyan politikai környezetbe született, melyek árnyalják a felnőtt képzeletét. Megtudja, hogyan élte életét itt, Kőbányán, hogyan lett a sebész orvos a Rendelőintézet főorvosa és hogyan lett sportoló, világbajnok és olimpiai harmadik helyezett. És, ahogy végig olvassuk az életét, hogyan került az egyetemre, hogyan került ki orvosként az első Világháborúba, hogyan kapott ott különféle kitüntetéseket, hogyan szerzett 1910-ben világbajnoki címet Bécsben, ami októberben volt és éppen száz éve, hogyan és miért nem tudott az 1912. évi Stockholmban rendezett olimpia után kijutni az 1920-as játékokra az egyébként ereje teljében és csúcsformában lévő többszörös magyar bajnok, hogyan lett az 1936-os olimpián a birkózók vezetője, hogyan lett újra orvos, tanársegéd a Verebélyi klinikán, majd hogyan került a gyűjtőfogházba főorvosnak, akkor kapunk igazi, minden részletre kiterjedő lenyomatot Varga Béláról. Mindezek okán kötelességünk, hogy ezzel a szerény táblával emléket állítsunk életének, munkásságának! – fejezte be a megemlékezést dr. Ozsváth Gyuláné.

Az egyházi áldás után a családtagok és meghívottak megtekintették a Varga Béla relikviáiból összeállított alkalmi házi múzeumot.

Oszvald György

Örömmel tudatjuk, hogy a XIII. Országos Koncz János Hegedűverseny budapesti területi válogatóján a Kőbányai Zeneiskola mindhárom induló növendéke díjazott lett!

Versenyzőink:

ANTALÓCZY MÁTÉ –  Dicséret / Tanár: Papp Károlyné

SÁRRÉTI MÁRTON –  Nívódíj / Tanár: Papp Károlyné

LE HAI ANH – Nívódíj / Tanár: Juhászné Mogyorósi Judit

Versenyzőinknek és felkészítő  tanáraiknak gratulálunk! Köszönjük Furák Péter tanár úr korrepetíciós munkáját!

Soltész Krisztina közművelődési referens

Hagyományteremtő kezdeményezés

A Menedzserek Országos Szövetsége (MOSZ) Richter Gedeont, a magyar gyógyszeripar és a Richter gyógyszergyár megalapítóját választotta az év történelmi üzletemberének. Ebből az alkalomból a MOSZ és a Richter Gedeon Nyrt. tudományos ülést rendezett Richter Gedeon – innováció címmel a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében szeptember 10-én. Az ülés záró programjaként a MOSZ Richter Gedeon érdemeinek elismeréseként emléktáblát adott át Bogsch Eriknek, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatójának. A rendezvénysorozat gálaesttel zárul.
A Menedzserek Országos Szövetsége (MOSZ) 2010-től kezdődően – hagyományteremtő módon – meg kíván emlékezni a történelmi jelentőségű magyar vállalatvezetőkről, üzletemberekről, menedzserekről, olyan személyiségekről, akik tevékenységének társadalmi- gazdasági hatása jól leírható, nyomon követhető és napjainkban is érzékelhető. A MOSZ elnöksége úgy döntött, hogy elsőként Richter Gedeonról emlékezik meg. Az évente megrendezendő eseménysorozathoz egy emlékdíj kapcsolódik, amit az utódvállalat képviselője, a díjazott leszármazottja, az illetőről már elnevezett vagy a nevét most felvevő intézmény vezetője vesz át. Az adott év történelmi üzletemberének kiválasztásánál a MOSZ vezetését a következő szempontok vezérlik: a kiválasztott személy kiemelkedő üzletember legyen, szervezetet működtessen gazdasági környezetben. Lehet vállalatalapító, tulajdonos, első számú és beosztott vezető egyaránt. Legyen erkölcsileg feddhetetlen, a kiválasztása politikai szempontoktól mentesen történjen. Tevékenysége az annak ideje alatt értelmezhető Magyarország területére koncentrálódjon, ezzel definiáljuk „magyar” voltát. Az időhatár a hazai kapitalizmus kezdeti korszaka, élő személy nem jelölhető.

Tájékozódni, értékelni, alkotni – ez volt Richter Gedeon hitvallása

RICHTER GEDEON (Ecséd, 1872. szept. 23. – Budapest, 1944. dec. 31.) földbirtokos- terménykereskedő családból származó gyógyszerész, a mára kelet–közép–európai multinacionális céggé fejlődött Richter Gedeon Nyrt. megalapítója.

Középiskolai tanulmányait Gyöngyösön végezte. 1895-ben a budapesti tudományegyetemen gyógyszerész diplomát szerzett. Rövid vidéki gyakorlat után 1897-ben nyugati tanulmányútra indult, több országban szerzett tapasztalatokat az európai gyógyszerészet és gyógyszergyártás területén. Hazatérése után 1901-ben megvásárolta Budapesten az Üllői út 105. alatti – a Társaság tulajdonában napjainkban is működő – Sas patikát, ahol egy preparatív és egy vegyészeti kísérleti laboratóriumot létesített.
Felismerve a belső elválasztású mirigyek kivonatainak gyógyászati jelentőségét, állati szervekből organoterápiás gyógyszerek (hormon készítmények, erősítő szerek) előállításába és forgalmazásába kezdett. Első készítményét, a mellékvesekéreg- hormon kivonatát (adrenalint) tartalmazó Tonogen suprarenalét mindmáig használják a gyógyászatban. Sikerei hatására, valamint látva, hogy a gyógyszertári gyógyszerkészítés ideje lejárt és csak a nagyüzemi gyógyszergyártásnak van jövője, 1907-ben Kőbányán megalapította a nevét viselő gyárat, az első magyar gyógyszergyárak egyikét, amelyet évtizedeken keresztül irányított. A vállalat már a kezdeti időszakban megalapozta hírnevét, és hamarosan az élvonalbeli nemzetközi szállítók között tartották számon. A fő profilját képező állati eredetű organoterápiás termékek mellett növénykémiai és szintetikus készítményeket is forgalomba hozott. A korai termékpalettából kiemelkedik a tízes évek elején kifejlesztett Adigan szívgyógyszer, továbbá a Hyperol fertőtlenítőszer és a Kalmopyrin lázcsillapító, utóbbiak még ma is létező és közkedvelt készítmények. A gyár kutatási színvonalát jelzi, hogy 1914-ben már 24 szabadalom volt a vállalat birtokában.
Tájékozódni, értékelni, alkotni – ez volt Richter Gedeon hitvallása. Nem csak sikeres kutató, hanem kiváló menedzser, vállalatvezető is volt. Cégét 1923-ban családi részvénytársasággá alakította, és szerteágazó nemzetközi kapcsolatait felhasználva hatékony exporttervet dolgozott ki. A harmincas évek végéig hetven országra kiterjedő képviseleti hálózatot hozott létre, és tíz külföldi leányvállalatot alapított. Közülük a bukaresti, londoni, mexikói, milánói, sao paolo-i, zágrábi és varsói gyárakban jelentős gyógyszeralapanyag-gyártás is folyt. A vállalat ebben az időszakban 12 aranyérmet szerzett termékeivel a nemzetközi kiállításokon. Érdemei elismeréseként Richter Gedeon 1929-ben magyar királyi kormányfőtanácsosi címet kapott. A harmincas évekre a Richter Rt. az egyik legjelentősebb magyar külkereskedelmi vállalattá fejlődött. A cég stabil helyzetét még a nagy gazdasági világválság sem tudta megrendíteni, elbocsátásokra nem került sor. Az alkalmazottak még évtizedek múlva is számon tartották, hogy Kőbányán a háború előtt a Richter volt a legjobban fizetett és a legjobb összetételű gyár. Közeli munkatársai szerint Richter Gedeon csendes, szerény, meditáló, szorgalmas, szeretetre méltó és kiegyensúlyozott egyéniség volt.
Sikeres pályafutását végül a zsidótörvények megaláztatásai, majd a második világháború eseményei törték derékba. Zsidó származásának puszta ténye miatt 1942-ben meg kellett válnia vezérigazgatói tisztségétől, és évekig tartó szélmalomharcra kényszerült, hogy alapító tulajdonos létére legalább tanácsadóként dolgozhasson a saját vállalatánál. A német megszállás után, 1944 nyarán svájci útlevéllel elhagyhatta volna az országot, de nem élt a lehetőséggel, mert nem akart megválni hazájától és kötelességének tartotta, hogy a nehéz időkben is kitartson vállalata mellett, amely életművét, és családja mellett élete értelmét jelentette. A Richter házaspár egy ideig rokonoknál húzta meg magát, majd 1944. december elején a hatósági rendelettel kijelölt ún. nemzetközi gettóba, a semleges svéd követség diplomáciai oltalma alatt álló Katona József utca 21. sz. alatti sarokházba költözött. 1944. december 30-án a ház lakóit egy nyilas osztag igazoltatás ürügyével az Andrássy út 60. sz. alatti pártházba (a mai Terror Házába) hurcolta, majd másnap a hajnali órákban fegyveres kísérettel útnak indította a Duna irányába. A 72 éves Richter Gedeont a mai Széchenyi rakparton, a Zoltán utca torkolatánál a Dunába lőtték. Richter Gedeon holtteste nem került elő, jelképes sírja a svájci Lugano városkában, családi sírboltban található. Fél évszázaddal későbbi nekrológjának egyik tömör megállapítása akár a sírfelirata is lehetne: „Igaz ember volt, tudta, mi a tisztesség, maradandót alkotott és neve összeforrt alkotásával.” (Rasztik Tibor írása, Richter Gedeon Nyrt.)