Miksó Sándor 1934. március 12-én született Héderváron. Esztergomban szentelték 1958. júniusában. Ezt követően káplánként Budapest - Külsőferencvárosban 1962-ig, majd Kemencén, majd Budapest - Városmajorban szolgált. A kőbányai Szent László Plébánia Templomba 1977-be került, ahol 2009-ig, nyugállományba vonulásáig teljesítette papi hivatását. Címzetes apáti tisztet 1985-ben kapott.

Hogyan választotta ezt a hivatást? Erről maga vallott a Kőbányai Hírek 2007. szeptemberi számában. Héderváron segédkezett a káplánnak, aki egy szertartás után azt mondta: nincsen gyönyörűbb dolog annál, mint olyan emberen segíteni, akinek már senki nem segít. „Akkor mintha egy csapásra átrendeződött volna a lelkem, szinte önkéntelenül mondtam: Káplán úr, és pap szeretnék lenni”. Ez a mondat kísérte végig: szolgálata során az elesetteken való segítés kiemelkedő szerepet kapott.

Miksó Sándor több, mint három évtizedig teljesített áldozatos szolgálatot kerületünkben. Idekerülését követően első és kiemelt feladatának a közösségépítést tekintette. Rendszeresen tartott előadásokat, bibliaórákat is. Sándor atya szeretete, önfeláldozása mindenkire kiterjedt, hívőre és nem hívőre egyaránt. Az egyházi kapcsolatok mellett széleskörűen, kiemelkedően ápolta a világi kapcsolatokat is hite szerint, a segíteni akarás mindenkori szándékával. Ha csak kimondjuk nevét – Sándor atya – mindenki tudja ki ő. Általános szeretet és megbecsülés, közmegbecsülés övezi. A Szent László Templom felújításában is oroszlánrészt vállalt, fáradhatatlanul, szó szerint menedzselte a munkálatokat hívők és egész Kőbánya örömére. Az ő – ebben is kiemelkedő - munkálkodásának gyümölcse, hogy a Lechner Ödön tervezte templom Kőbánya, sőt egész Budapest büszkesége.

Miksó Sándor egész életét hivatásának szentelte. Ezt példázza, hogy a magyar börtönökben végzett pasztorációs, karitatív tevékenységnek is élharcosa, irányítója volt, és ezt a tevékenységet a mai napig is végzi. Karitatív tevékenysége Kőbánya határain is átnyúlt. Mindenkinek segíteni akart, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Szeretete mindenkit elért, de a segítő kéz mellett a hozzáfordulóknak – saját érdekükben - követelményeket is állított.

Szeretett, mindenki által tisztelt alakja, mindennapos jelenléte hiányzik kerületünkből. Miksó Sándor munkássága, papi hivatásbéli és közéleti tevékenysége, a kerület hitéletében betöltött aktív, áldásos közreműködése, kőbányaiságát soha meg nem tagadó, azt büszkén felvállaló címzetes apát részére Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat képviselő-testülete 1200/2010.(V. 20.) számú határozatával elismerése és hálája kifejezéseként „KŐBÁNYA DÍSZPOLGÁRA” címet adományozta.

2010. június 10-én, csütörtökön a Kőbányai Zenei Stúdió évzáró gáláját tartották a Pataky Művelődési Központban. Fiatal,tehetséges zenész palánták népesítették be a színpadot:hallgasd, élvezd, tanuld, csináld utánuk!

2010. június 4-től egy újabb magyar csodát tudhatunk a magunkénak: a Kárpát-Haza Templomot Verőcén, a Lósi-völgyben, amelyet Bethlen Farkas, Verőce polgármestere álmodott meg és a Julianus Barát Alapítvány gondozásában épült fel.

"Alig több, mint egy éve Verőcén, a Lósi-völgyben álltam és tekintetem megakadt egy fákkal borított hegyecskén. Meredten néztem a helyszínt és valami megindult a lelkemben. Kicsi népünk nagyon mélyre süllyedt a tisztesség, a becsület, a munka és a hazaszeretet terén. Oly mélyre, hogy az ember már nem tud mit tenni és azt gondolja, hogy a magyar megújulást már csak valamiféle csoda hozhatja meg. S lám a csoda a Kárpát-Haza Temploma, ahol minden magyar fohászkodhat Hazánk feltámadásáért, itt áll előttünk. Ennek a templomnak a felépítése szolgáljon bizonyságul arra nézve, hogy hittel, szeretettel és összefogással a magyar nemzet visszanyerheti önbecsülését és hajdan volt dicsőségét. Tegyük a Kárpát-Haza Templomát a magyarság kultikus helyévé, ahol találkozhatunk, együtt ünnepelhetünk és ahol közösen megélhetjük együvé tartozásunk élményét. Hálát adunk Istennek minden magyarért, határon innen és túl, aki imájával, munkájával és adományával segítette a templomépítés csodálatos feladatának megvalósítását. Isten áldd meg a magyart!"

Bethlen Farkas

Katt a képre a nagyobb méretért!

A templomot, amely az összetartozás jegyében épült, egy szép kis völgy által körülvett hegytetőn kereshetjük fel. Az ellipszis alaprajzú fehérfalú épületbe egy csírára emlékeztető bejáraton át lehet bejutni, ahol magyar motívumokat csodálhatunk meg a színes ablakokon és a mennyezeten. A földön a téglákba a koronás címerünk lenyomatát fedezhetjük fel. Érdemes elmenni Verőcére, és a számos nevezetessége mellett felkeresni a Kárpát-Haza Templomot, amelynek padsorai között ülve átjárja az embert a szeretet és az összetartozás élménye.

Katt a képre a nagyobb méretért!

Kőbányán él Bódai-Soós Judit, akinek a nevét több tucatnyi pályázat eredményhirdetésén olvashatjuk a díjazottak között. Pete László Miklós író, tanár, szövegíró, dramaturg szerint ő az egyik legszebben, legtisztábban gondolkodó és érző magyar író. Bódai-Soós Judit honlapjának megtekintéséhez kattintsanak IDE vagy az arcképre. Az írónő 'Visszafelé szaladó fák' című ifjúsági regényének bemutatójára 2010. június 30-án, 18:00 órai kezdettel kerül sor a Lilaköd Könyveskávézóban (Budapest, XIII. kerület Tátra utca 22.). A könyvbemutató vendége lesz Nemere István író lesz. A szerzővel és vendégével Szecsődy Péter író, szerkesztő beszélget.

Katt az arcképre a honlap megtekintéséért, vagy a plakátra a nagyobb méretért!

Megkezdődött a MÁV telepen található I. világháborús emlékhely (harangláb és kereszt) felújítása. A felújításra a testület az idei költségvetésében biztosított forrást. A munkákat a Fővárosi Önkormányzat Műemléki Alapja 500.000, Ft-al támogatja. A kőbányai MÁV-telepet 1890-ben kezdték el építeni, és a millennium évére már álltak a házak. Lakói a szomszédos MÁV Gépgyár Északi Főjavítójából (ismertebb nevén: MÁV Északi Járműjavító) kerültek ki. Voltak köztük szakmunkások, de tisztviselők is kaptak itt lakáslehetőséget.

A MÁV telepen egészen az utóbbi évtizedekig a vasút alkalmazottjai laktak. Napjainkra a népesség keveredett, de még mindig jelentős a vasúthoz kapcsolódó családok száma, és erős lokálpatrióta hangulat él az itt lakókban, az innen elszármazottakban. Az épületek között futó utak közül csak egynek van neve hivatalosan (Csilla utca) a házak folyamatos számozással vannak jelölve.

A telep legnagyobb épülete az iskola és az egykori 30. sz. épület, mely imaházként működik, s lelkészlakként is funkcionál. Ismereteink szerint az imaházat korábban több felekezet is használta, itt alakult meg például a szórványba tömörült pesti unitáriusok gyülekezete 1932-ben. Az épület sarkán található az az emlékhely, melyet az I. világháborúban elesett hősök emlékére állítottak az 1920-as években. Az emlékhely felállításáról írásos feljegyzést ma már nem lehet fellelni.

Közismert, hogy a két világháború között a társadalom, az egyházi és egyéb mozgalmak nem felejtkeztek el megemlékezni azokról a hősökről, akik életüket áldozták a hazáért 1914 és 1918 között. Még ma is találkozhatunk majd' minden településünkön ilyen emlékművekkel. Formájuk sokféle, az egyszerű oszloptól, vagy falitáblától a művészek által készített, monumentális szobrokig számos megoldásuk ismert (a kerületben például az Új Köztemető előtti emlékmű nagyméretű talapzatán - melyen több száz elesett honvéd neve olvasható - egy I. világháborús katona bronzszobra áll). Azokon a településeken, ahol a közösség nem volt jómódú, legtöbbször egy-egy emléktábla, vagy kereszt jelzi e megemlékezést. Minden valószínűség szerint ilyen körülmények között került felállításra a kőbányai MÁV-telepen is az I. világháborús emlékmű. Feltételezhető, hogy megalkotásában és felállításában a telepen működő minden felekezet (katolikusok, reformátusok és unitáriusok) részt vett, ezért találjuk meg a római katolikusokra utaló feszületet és az elsősorban református hitű településeken megszokott haranglábat is.

A haranglábak templomok, iskolák mellé kerülnek, esetleg a falu főterén állítják fel őket. Harangjának szavával hívják a hívőket imádkozni, búcsúztatják a halottakat. A hagyományok szerint a kőbányai MÁV-telepen felállított harangot akkor szólaltatták meg, amikor valakit halálos baleset ért a vasutasok közül. A harangláb napjainkra már igen rossz állapotba került, erősen megdőlt, a faszerkezetek elkorhadtak. A kereszt is felújításra szorul. A felújítási munkák során a tönkrement faszerkezeteket (lábakat, dúcokat, hevedereket) kicseréljük az eredetivel megegyező formában, a míves tetőszerkezet pedig restaurálásra és konzerválásra kerül. A kőszerkezeteket kijavítják, a kereszten található korpusz helyett azonos anyagból új készül.

A munkák teljes bekerülési költsége 1,9 millió forint, a befejezési határidő július 31.

Nem szeretek beszámolókat írni, mert ha valami elmúlt miért írjon róla az embert, vagy pedig a beszámolónak nagyon jónak kell lennie, mert közölni akar valami fontosat. Én is ez utóbbi miatt szántam rá magam, hogy az április 24-ei nagyszabású Chopin koncertről írjak, mely a Patakyban került megrendezésre. Chopin születésének 200. évfordulója volt az apropó, és azt gondoltam, ez is egy lesz a komolyzenei élményeim közül, de tévedtem. Az estnek két neves meghívottja volt, akik - kicsit sem túlzok, ha azt mondom, hogy - páratlan élményt nyújtottak.

A nézőket Konrad Sutarski költő köszöntötte. Elsőként a Polonéz néptáncegyüttes lépett fel, betekintés nyerhettünk a lengyel néptáncokba, ez azért is volt fontos, mert Chopin is írt mazurkát, keringőt, melyeket lengyel népi dallamok ihlettek. Ezután következett Falvai Sándor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, egy nagyon szerény ember. Ez már a megjelenésében is látszódott, mert olyan alázattal játszott, ahogy még senkit nem láttam. Amikor a felkonferálásában elhangzott, hogy Liszt-díjas művész, a Pataky munkatársaitól tudom, hogy felkapta a fejét, mert nem szeret ezzel dicsekedni. Nem is kell, mert zongorajátéka annyira könnyed és egyedülálló, hogy még a laikus fül is meghallja. Az öt mű elhangzása után, Maria Tereza Uribe, chilei operaénekesnő adott elő Chopin dalokat, Falvai Sándor kíséretében, szintén nagyon lenyűgöző stílusban.

Mondanom sem kell, hogy a színházteremben teltház volt, bár lett volna több férőhely, hogy többen hallhatták volna. Köszönjük, Tóth Ildikónak is, a Pataky új munkatársának, hogy megrendezte ezt a nagyszerű műsort. Úgy tudom, hogy ez csak az első koncert volt a Pataky komolyzenei sorozatában, a legközlelebbi nagyszabású hangversenyről a Kőbánya.infó és az Óhegy.net tájékoztatni fogja az olvasókat, melyeket, már most szívből tudok ajánlani Önöknek az első koncert-élményem után.

Frederic Chopin

2009 decemberében jelent meg Oszvald György újságíró 'Kőbányai könyv' című interjúkötete. A könyvnek különleges aktualitást ad két esemény. Az egyik örömteli, a másik szomorú.

Március 15-én, a Parlamentben Sólyom László államfő az egyik legmagasabb állami kitüntetéssel, a köztársasági érdemkereszt középkeresztjével ismerte el Varnus Xavér orgonaművészt, kerületünk díszpolgárát! A másik Daróczi Dávid, volt kormányszóvivő tragikus halála. Mindketten szerepelnek az interjúkötetben, s talán unikum lehet az érdeklődők számára, hogy mit vallottak életük egy rövidebb-hosszabb periódusáról, kőbányai kapcsolataikról.

Katt a képre a nagyobb méretért!