A kőbányai Bajcsy-Zsilinszky Kórházban indult el 2014. május 28-án 13 fő jelentkezésével a Dohányzás Leszokást Támogató Csoportfoglalkozás, melynek célja, hogy azokat a lakosokat, akik elhatározták, leteszik a cigarettát, szakemberek lépésről lépésre végigvezessék, segítsék, és támogassák ezen az úton. A csoportfoglalkozások pályázati úton, konzorciumi együttműködésben valósultak meg, a konzorcium vezetője az Uzsoki Utcai Kórház volt, megvalósításának időtartama 2014. január elsejétől 2014. október 31.-ig terjedt. A csoportos dohányzás leszokás támogatás egy speciális fókuszú és formájú magatartás/viselkedés terápiaforma, melyet előre meghatározott és meghirdetett időpontban végeztek a szakemberek. Ideálisan ezeken a foglalkozásokon 6-8 páciens vett részt zárt csoport formájában. A foglalkozások részletes tartalmi tematikáját a csoportvezető szakorvos és csoportvezető pszichológus dolgozta ki a szakmai irányelvek mentén. Egy csoport hat alkalommal találkozott, alkalmanként 1,5-2 órában. A csoportfoglalkozások helyszínéül a Maglódi út 89-91. számhoz tartozó Bajcsy-Zsilinszky Kórház „D” épületének I. emelete szolgált. Október 1-ig öt csoport indult, összesen 41 fő belépésével. A TÁMOP 6.1.2-13/2-2013-0004 számú, „Dohányzás leszokás támogató pontok kialakítása a tüdőgondozó intézetek bázisán Közép- Magyarország régióban Budapesten” elnevezésű pályázatnak köszönhetően a dohányzásról 5 fő szokott le sikeresen. A leszokás menetét, és a nem dohányzás tényét kalibrált CO-mérő készülékkel követték nyomon.

Interjút készítettek a pályázat egyik „haszonélvezőjével”, aki sikeresen szabadult meg káros szenvedélyétől. A Kőbányán élő Papp Mátyás 27 éves, Győrben született, 7 éve lakik Budapest 10. kerületében édesanyjával. Az állami szférában dolgozik.

- Mikor gyújtott rá, és mi idézte ezt elő?

16 éves koromban gyújtottam rá, elmentünk bulizni a haverokkal és ők az újdonság erejével vettek egy csomó cigit és végül „rám tukmálták”. Nagyon sok ideig hétvégi dohányos voltam. Gimnáziumban, a szalagavatón tudták meg az osztálytársaim hogy dohányzom. Ezt követően inkább a munkában, illetve az érettségit követő tanulmányaimban jött be ez a szokás mindennaposan. Akkor nem kontrolláltam, nem éreztem ezt cikinek, elfogadott lett. Ez nagyon csúnyán hangzik, lehet, hogy itt Budapesten a népsűrűség miatt, de nem látszik, hogy ki a dohányos, ki a nem dohányos, ez jobban elfogadott. Az emberek nem figyelnek egymásra igazán.

- Azért csinálta, mert menőnek érezte magát és ezt a cselekvést, vagy mert nem akart kilógni a sorból?

Ők nem közeli cimborák voltak, inkább ajánlottak egy dolgot, amit úgy gondoltam, hogy kipróbálok. 

- Összesen mennyi ideig dohányozott?

Hát, így nehéz összeszámolni, mert voltak kihagyások, a leghosszabb időszak másfél év volt, de mindent egybevetve, a szüneteken kívül ez 11 év. Tehát 8 évet biztos dohányoztam. Rá egy évre szoktam le róla, és akkor ki is hagytam egy évet.

- Meg tudná-e saccolni, hogy összesen mennyi pénzt költött cigarettára?

Nehéz megsaccolni, lehet, hogy egy 5 millió forintot is elköltöttem rá.

- Össze tudná-e hasonlítani az akkori és a jelenlegi, „füstmentes” életét?

Elég pörgős munkám van, sokkal szívósabb lettem a dohányzás elhagyása óta, jobban tudok koncentrálni és aludni. Vannak olyan napok, hogy 8 és fél óra alatt nem tartok szünetet, de bírom is, kevésbé fáradok el, jobb az immunrendszerem.

- Fittebbnek érzi magát?

Igen, de ez nem tükrözi hűen a valóságot, más megélni ezt a változást. Van pszichés hatása is, hogy pozitívabban tudok nekilátni a munkának. Nem úgy telik el a napom, hogy azt várom, mikor mehetek ki cigizni. Javult a teljesítőképességem, ezáltal van egy pozitív visszacsatolás, amely jelentős megerősítés számomra.

- Mit üzen a jelenlegi dohányosoknak?

Azt, hogy gondolkozzanak el, hogy miért dohányoznak, és mit is jelent ez valójában. Egyrészt gondolok az anatómiai dolgokra, hogy mit tesz az emberrel a cigaretta, másrészt a sok más negatív tényezőre. Inkább azt kellene saját maguktól megkérdezni, hogy szükségük van-e rá, teljes volt-e az életük, amíg nem dohányoztak? Mennyivel jobb dohányosként az életük, mint amikor még nem dohányoztak? Mi az a plusz, amit adott a cigaretta? Nem kell megvédeniük érvekkel ezt az állapotot, mert ez csak állapot, és nem a részük. Nem önmaguk része. Hasonlatképpen, olyan, mint egy parazita, ami elhiteti, hogy ez normális és természetes, de nem az. Kicsit olyan, mintha a dohányzás szívná el az embert, de csak a dohányzóra lenne terelve minden. Ez furán hangozhat, de aki utánanéz, milyen idegi központokat stimulál, és közben hogy válik függőséggé lelkileg is, és milyen pozitívnak hitt élményekkel leszünk gazdagabbak, amik csak szubjektív szempontból érthetőek, de valójában ezek érzetek, és nem valósak, valamint ezeket az élményeket más, és egészséges úton is el lehet érni. Ilyenek például a légzéstechnikák, teljesen átverés szaga lesz az egésznek és feleslegessé válik. Ehhez az kell, hogy mindenki nézzen nagyon mélyre magában, nem negatívan, nem elítélően, csak lássa magát, hogy mennyire felesleges fizikai és pszichés adalék a dohányzás.

- A csoportfoglalkozásokon mi jelentett Önnek nagy segítséget? 

A sorsközösség érzése. Úgy vettem észre, hogy nagyon duális érzelmekkel érkeznek a leszokni vágyók. Közös pont volt, hogy szeretjük ezt a káros szokást, de amikor segítő emberek közé kerülünk, akiknek az a szakmájuk, hogy a leszokás útján támogassanak, én úgy vettem észre magamon és pár emberen, mintha szégyellnénk, hogy ezt csináljuk. Nagyon jó volt a szakembereknek az a hozzáállása, hogy tudták természetesen kezelni a helyzetet, hogy elmagyarázták a vállalkozó szelleműeknek, hogy a függetlenítéssel járó érzések, amit csinálnak, hiába érzik ők azt rossznak, az természetes abban a helyzetben, abból a szemszögből. Az ember nem érezte magát üldözöttnek, kitaszítottnak, teljesen természetesen kezelték. Igazából olyan, mint egy beszélgetés, van témája, van célja, viszont nem ütögetnek senkit sem korbáccsal, nem hagynak senkit segítség nélkül. Profi kezekben érezheti itt magát az ember. Nekem ez segített a legtöbbet. 

- Honnan hallott erről a leszokást támogató csoportról? 

Teljesen más üggyel érkeztem a kórházba, az édesanyámat kísértem, és amíg őt kezelték, addig én a váróban sétáltam, megláttam a program jelentkezési lapját, plusz egy gyűjtődobozt. Akkor már pedzegettem magamban, hogy le kellene szokni. Ha az ember odafigyel, akkor megnyilvánulnak a lehetőségek, adott pillanatban is. Kitöltöttem a lapot és bedobtam, 1 hét múlva felhívtak, és elmondták, hogy mikor indul a következő csoport. A Bajcsy- Zsilinszky Kórházban uniós pályázat keretében elindított program azért volt szimpatikus, mert semmilyen feltételnek nem kellett eleget tenni.

- Úgy érzi, hogy megérte belevágni a programba?

Megérte, az elmondott okok miatt, másrészt pszichésen is van egy jó oldala hogy ha őszintén nekiállunk valaminek, és nem kifogásokat gyártunk, hanem megcsináljuk, akkor az épp annyira teheti az embert boldoggá és büszkévé, mint amennyire le tudja taglózni. Mindenképpen jól esett, nem vagyok anyagias ember, de kevés idő alatt egész jó kis pénzt tudtam spórolni, amiből vettem egy új cipőt. Valaki, ha leteszi a cigit, lehet, hogy az orális fixáció miatt nasira költi a megtakarítását. Nagyon sok exdohányos 100 kiló fölötti nőt és férfit ismerek, aki azt mondja, hogy semmit nem vett észre magán azóta, hogy nem dohányzik. Ez régebben volt, szerintem ez a mai árak mellett nem igaz, aki rendszeresen dohányzik, az 30.000 forintot elszív havonta. 

- Mit üzen azoknak, akik még nem határozták el a leszokást?

A legfontosabb, hogy ne csak próbálják letenni a cigarettát, hanem döntsék el, és csinálják. A dohányzás egy legalizált, természetesnek hitt drog, nem kell lebecsülni a hatását, nagyon erős függőséget okoz. Ha valaki nem hiszi, akkor szokjon le. Be fognak jönni azok a dolgok, amik miatt azt mondják, hogy erős. A leszokás első három, maximum négy hete az, ami nehézkes, de egy ilyen szervezett támogató program keretében- a szakemberek segítségével-  pont ez a kritikus időszak megkönnyíthető. Ténylegesen el kell dönteni azt, hogy mit akarunk, és mi a fontos önmagunk számára. Mérlegelni kell, aztán dönteni! Nem okoskodni, nem kifogást keresni. A szakemberek nagyon jók, de nem tudnak helyettünk meggyógyulni. Szerintem vállaljuk fel azt a kezdeti kellemetlenséget, meg az ideiglenes szenvedést, és vágjunk bele! Csak keményen, mert mindenki képes rá.

Szalai Botond
Sajtóreferens és PR menedzser
Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet

Dohányzás

Az amerikai kontinensről származó évezredes szokás az elmúlt 500 évben terjedt el a világon. Jelenleg a Földön megközelítőleg 1 milliárd ember dohányzik, és közülük évente 5 millióan bele is halnak szenvedélyükbe. A dohányzást a XX. század első harmadáig nem tartották ártalmasnak az egészségre, és 1950-ben jelent meg az első tanulmány, amely összefüggésbe hozta a tüdőrák kialakulásával. A szenvedély a WHO becslése szerint a rákhalálozás negyedében, az összes halálozás 15%-ában szerepet játszik, és a világon a második vezető halálok. A dohányosok átlagosan 8 évvel rövidebb életűek a nem dohányzóknál, és közülük minden második a dohányzás következménye miatt hal meg. Kultusza a fejlődő országokban különösen a férfiak körében nagyobb (48%), míg a fejlett társadalmakban az átlagnál kétszer magasabb a dohányos nők aránya (24%). Számuk a fejlett világban – főleg a képzett, iskolázott populációkban – csökken, a fejlődő országokban viszont több mint évi 3%-kal emelkedik.

A világnépesség legnagyobb része évente 1500 és 2500 szálat szív el (Ázsia, Észak-Amerika, Ausztrália, Európa nagyobbik fele, Dél-Afrika). Közép- és Dél-Amerikában 500 és 1500 között fogyasztanak, míg a legkevésbé Afrikában és Indiában rabjai a szokásnak.

A legnagyobb dohányosok az európai országok lakói és a japánok, ahol egy dohányos évente több mint 2500 szálat füstöl el. Európaszerte évi egymillió, ezen belül az unióban több mint 650 ezer halálozás hozható összefüggésbe a dohányzással, és ezen túl több millióan szenvednek káros szenvedélyük miatt valamilyen súlyos, krónikus betegségben.

A dohányosok aránya a felnőttek körében az EU-ban

Magyarország a dohányzással összefüggő halálozás tekintetében az unióban Litvánia, Lettország és Románia után a negyedik, a tüdőrák halandóságban az első, míg a dohányzással hasonlóan szorosan összefüggő keringési betegségek okozta halálozásban Románia, Lettország, Litvánia, és Szlovákia mögött az ötödik.  

Az uniós területek mindössze 0,1%-án termelnek dohányt, és becslések szerint a közösség dohánygyáraiban sodorják a világ cigarettatermelésének negyedét. A dohányzás visszaszorítására a nemzetközi szervezetek a nyolcvanas évek közepétől-végétől tettek lépéseket a dohánytermékekre kiszabott adókkal, a reklámozás betiltásával, a munkahelyek füstmentessé nyilvánításával stb.

Forrás: Ksh.hu