A mai vasárnap –a nagyböjt 3. vasárnapja egyúttal a Biblia ünnepe. Amikor a 80-as évek végén Erdélybe már semmit sem lehetett küldeni a román vámosok őrjítő kutatásai miatt, akkor még mindig be tudtunk vinni egy-egy Bibliát, beleírva a saját nevünket. Ezért aztán a holland testvérek beletettek minden műanyag kötésű Bibliába egy-egy kitéphető üres oldalt… Csodálatos, pótolhatatlan könyvünk a Biblia! Annyi évszázadon át szinte minden megváltozott az egyházban, egyedül a Biblia maradt az, ami volt. Igaz voltak, akik éppen akkor csukták be végleg, amikor véget ért a negyven év, s vannak sokan, akik ma is körömszakadtáig ragaszkodnak a Biblia minden egyes sorához, szavához, betűjéhez.

Hogy állsz a Bibliáddal, egyáltalán van-e saját Bibliád? S hol tartod? Mert ugye régen volt úgy, hogy csak ez az egy könyv volt a házban, a mestergerendán, s bele is írták, hogy „Kedves szülém született 1805-ben, élt, házasságot kötöttek, gyermekeik születtek és meghaltak, valamint az is belekerült a Bibliába, hogy Riska tehén hármat ellett, valamint a disznót elvitte a medve egyetlen suhintással leverve a zárat az ól ajtajáról. Neked mi van beírva a Bibliádba? Kori néni pl. az összes fontos iratát a Bibliában tárolta. Az anyakönyvi kivonatot, a hatóság értesítését a kenyérjegy átvételi helyéről, a lejárt villamosbérletet, az összes EKG-leletet, s a gázszámlát is. Mindegyik papír egy-egy fontos igét jelölt: „ Ne félj !” 365x, vagy „Megváltottalak, neveden szólítottalak” …. Ezt a salátapapíros Bibliát pedig a gyógytornára járó növendékei fejére tette, hogy alatta kiegyenesedve járjanak. Te hogyan egyensúlyozol az igével? Régen csak ez a könyv volt a házban, ma minden lakásban sok könyv van - közöttük van-e a te Bibliád? S hol a helye? Egy polcon, vagy a kezed ügyében?

Jézus idejében nem ilyen volt a Biblia, mint manapság, sőt kevés helyen volt egyáltalán fellelhető néhány irattekercs. Nem is tudjuk, hogy Jézus a tudományát honnan is vette? Ámuldoztak is a tanító bölcsek a Salamon oszlopcsarnokában, hogy milyen sokat tud a 12 éves fiú, s azt gondolom, ha valami fontos, jegyzett helyen oktatták volna, akkor azt megírták volna az evangélium írói. Jézus idejében ismertek voltak régi írások, amelyekre fel is hívta a figyelmet: „tudakozzátok a (régi) írásokat”, de kevesek kiváltsága volt, hogy egyáltalán elolvashassák azokat. Jézus a megszületésével, a bölcsekkel való vitájában, tanításával, gyógyításával, életének minden cselekedetével „írta” az igét. Nem úgy olvasott és írt, ahogyan most mi tesszük akár a számítógép és a világháló segítségével, hanem tetteivel és személyiségének jelenlétével hirdette és tartotta meg Istennek Igéjét.

Ma nekünk, akik az egyház tagjai vagyunk - hiszen pünkösd óta Krisztus teste az egyház tagjai, s ez, amióta az egyházhoz való tartozás nem születés kérdése, hanem tudatos vállalás, még hangsúlyozottabb - nos tehát a mi feladatunk hirdetni az életünkkel Isten igéjét. Akkor is, ha ez rettenetesen nehéz. Jézus úgy kezdte ezt a feladatot, hogy felment az Olajfák hegyére, a szent hegyre, ahol találkozhatott megbízójával, az Atyával. Mindenekelőtt imádkozott, jó kora reggel, minden alkalommal megerősödve abban, hogy miért is jött erre a földre. Hogyan is állunk a reggeleinkkel? Hát nem állunk, hanem máris rohanunk, s ha meg is állunk kénytelenségből egy-egy percre, azonnal utolér bennünket az aznap valósága. Van, hogy sikerül egy-egy sort, egy igét, egy gondolatot magunkkal vinni egész napra, de sokszor ige nélkül tengetjük napjainkat.

Aztán Jézus bement a templomba. Oda, arra a helyre, amit korábban megtisztított a kalmároktól. Odasereglett mindenki köréje. Tanított, mégpedig úgy, hogy példázatokat mondott. Ezek a példázatok megmaradtak az emlékezetben, később pedig le is írták, hogy nekünk legyen egy Bibliánk, Jézus szavaival. Jézus maga volt az Ige, és a vele történtek adták az Ige jelenlétét és magyarázatát. Érdekes, hogy bár ellenfelei Jézus minden szavát megkérdőjelezték, mégis elismerték mint tudóst, mint felkentet, s elismerték mint bírót, hiszen törvénymagyarázatra kérték. Az igaz, hogy álnokul, hogy később megvádolják. Abban az időben mindenki tudta, hogy a házasságtörésért milyen büntetés jár, de mindenki ismerte a tízparancsolatból azt is, hogy ne ölj. E két parancs sehogy sem egyeztethető össze, és ezt az ellentmondást nem tudták feloldani. Hogy állsz a bűneiddel és a vádaskodásaiddal? Biztosan vannak, akikből eleged van, mert megterhelnek, megkeserítik az életed és valahogy meg szeretnél szabadulni tőlük – vagy éppen ők tőled? Ó, istenem, milyen erős bennünk a jogos harag! Hányszor kívánjuk, hogy másokon az igazságszolgáltatás ostora végigvágjon…

Jézus válaszképpen lehajolt, és a templom kövének porába rajzolt. Nem valami hosszú szöveget, hiszen csak néhány mozdulat volt az egész, s nem is értette volna a nép a szöveget, pláne nem az asszony. Rajzolt tehát, talán csak egy jelet írt, hiszen akkor minden szó, minden betű egyben JEL is volt. Ma ebben a helyzetben egy kört rajzolnánk, amely a világmindenség, a bennünket körülvevő teremtett világ, s annak a kifejezése, hogy Jézust az ATYA küldte Szűz Márián keresztül ebbe a világba, tehát jogosult nemcsak a törvény értelmezésére, hanem az ítélet kimondására és véghezvitelére is. „Az vesse rá az első követ….” Mire föltekintett, minden vádló elsomfordált. Hol is vagyunk most? Bűnünkben rajtakapottan? Azt beismerve vagy még mindig titkolva, hevesen tagadva? Vagy éppen vádaskodásainkban elsomfordálón? Mindenesetre nekünk éppen úgy szól ez az ítélet, mint a korabeli embereknek, akik vádlóként nem lettek gyilkossá, és így az asszony újrakezdhette az életét. Az ítélettel megmaradt az élet folytatásának lehetősége.

Azután Jézus újra lehajolt, hogy folytassa a jelet. Jogosultságának jelét egy másikkal folytatta, amellyel azt mutatta meg, mit is tett: megtartotta az életet, megváltotta az egész világot, kivezette az embereket a kátyúból, a megoldatlanságból. Ezt a jelet ma a megváltás keresztjeleként írnánk le. E két jel most itt van együtt a templomunkban. Hiszen ez a jel meghaladja e világot, túlhaladja értelmünket, érzékeinket, gondolatainkat, vágyainkat, teljes személyiségünket. Jézus a templom kövére rótta a feltámadás jelét. Hiába söpörték el az után a port, hiába rombolták le a templomot, Jézus beleírta ebbe a világba a jelét, a feltámadás üzenetét. E jellel szembesülve – a történet szerint - mindenki eloldalgott, csak a bűnös asszony maradt ott, mi pedig egyszerre állunk bűnös emberként és a megváltás hordozójaként Jézus előtt.

Jézus végül elbocsájtotta az asszonyt azzal, hogy: Eredj el és többé ne vétkezzél. Igen, ezt írta bele az életünkbe Jézus, hogy szakadjunk el a bűntől, s tanuljunk meg újra bűn nélkül élni. Tanuljuk meg újra becsülni és szeretni egymást, szenvedést nem okozva egymásnak sem akarva, sem akaratlan. Ezért ismételték ezt a történet, akik csak szemtanúi voltak, ezért is írták le a Bibliába. Jézus vádlói megtorpantak a bölcs és igaz ítélet előtt, csakhogy ezután már nem az asszonyt vádolták, hanem Jézust magát. Ő el is vállalta a vádat, hogy Istennek Fia, s fel is áldozta magát miértünk. Őrizzük hát a Biblia minden igéjét, és a böjti elmélyülés idején gondoljuk át, mit tehetünk, hogy „többé ne vétkezzél”?

János 8,1 Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. 2 Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket. 3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, 4 Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. 5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? 6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. 7 De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. 8 És újra lehajolván, írt vala a földre. 9 Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymás után kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. 10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? 11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!

Bereczky Zoltán, lelkész
Budapest Külső - Üllői Úti  Református Egyházközség